|
Szárazságtűrő, rövid élettartamú évelő növény, mely nyár közepén hozza többszínű virágait. A lepkék nagyon kedvelik. Magfogása nem annyira egyszerű, mivel magja kicsit szúrós szőrökkel rendelkezik, a magok közül sok léha lehet. Viszont képes elvetni is saját magát. A nálunk fenntartott fajta virágai sárga és piros közötti árnyalatokból tevődnek össze.
|
|
Az uborkával egyező módon termeszthető, de nem azonos fajba tartozó kevésbé ismert uborkaféleség. Tüskés kinézetű termése hámozás nélkül fogyasztható, íze és állaga az uborkáéhoz nagyon hasonló. Ahogy érik a gyümölcs, úgy keményedik meg a héja, ilyenkor már fogyasztásra alkalmatlanná válik előbb-utóbb. A növény indái nem olyan hosszúak és gyengébb növekedésűek az uborkáénál, egy tő elfér körülbelül fél négyzetméteren. A hagyományos uborkával (Cucumis sativus) és a sárgadinnyével (Cucumis melo) nem porzódik össze
|
|
Hazánkban nem nagyon ismert levélzöldség, amit sok helyen elsősorban virágáért termesztenek, nem is a leveléért. Ennek ellenére egy nagyon finom, ropogós levéllel rendelkező levél, kissé húsos leveleit élvezettel fogyasztjuk a nyári időszakban, amikor a lédús levelű növényekből talán kevesebb áll rendelkezésre. Kedveli a hőséget és tűri a szárazságot is. Sajnos a fagyot nem bírja, így egyévesként lehet termeszteni itthon. Több forrás arról számol be, hogy elveti magát, de ezt nálunk nem tette megbízhatóan, így a paradicsomhoz hasonló időben szoktuk vetni palántának. Apró lila szirmú virágai is mutatósak. Maga a növény nálunk körülbelül fél méter magasra nő meg, de más források szerint ennél sokkal nagyobb növésű is lehet.
|
|
Karós támaszt nem igényel, szétterülő, bokorszerű növény, 50-90 cm magas. Viszonylag korai (július eleje-közepe) érésű, 1 cm-es kerek sárgás-fehéres termése friss fogyasztásra, aszalásra vagy befőzésre (lekvárnak) ajánlott.
|
|
Egyszerű fehér és lila közötti árnyalatú virág. A rovarok kedvelik, és mivel levelei vékonyak, szeldeltek, ezért jól megfér zöldségnövényeink mellett az ágyásokban, nem árnyékolja őket, de hosszú szárain a virágokat a többi növény fölé tudja emelni. Csak a májusi fagyveszély elmúltával érdemes kivetni. Jó arányban csírázik szabad földben is. Nálunk még nem vetette újra magát, de elképzelhető hogy képes rá, mindenesetre elég számos nagyméretű magot hoz, melyeket könnyű megfogni.
|
|
Piros szegélyű új-zélandi spenót fajta.
|
|
Lila-fehér héjú, lila-fehér húsú salátaburgonya. Héjában sütve is kiváló, rendkívül ízletes fajta.
|
|
Igénytelen, gyorsan növő ázsiai saláta féle. Jól bírja a hideget, ősszel vetve, takarva, egész télen át zöldül, csak a nagyobb fagyokat nem bírja, de többnyire akkor is csak a nagyobb levelek fagynak el, a meleg beálltával ismét kihajt. Kora tavasszal is vethető. Nyár elejére a levelek már nagyon csípősek-keserűek lesznek, a növények virágot hoznak. Apró becő termései nyár végére érnek be, felnyílnak és elszórják a magjaikat. Kiültetéskor érdemes 15-20 centire ültetni, mert nagyra, terebélyesre is meg tud nőni. Ha szorosan van ültetve a levelek kisebbek maradnak. A levélbolhák szeretik, úgyhogy védekezni kell ellenük.
|
|
|
Ehető levelű fűszeres ízű, önvetésre hajlamos, tetszetős virágú növény.
|
|
Magról szaporítható, könnyen önvetővé váló levélzöldség. Áprilistól vethető, korai levelei salátának, idősebb, szőrös levelei főzeléknek fogyaszthatók, de a Banya-Tanya nyári fermentált savanyúságainak ő lett a leszorítója: nagyobb leveleivel tartottam a folyadék alatt a zöldségdarabkákat.
Többször vágható, újítható, félfás száráról a keményebb fagyokig újrahajt. 2m magasságra is megnő, használható talajtakarónak, árnyékolónak és zöldtakarmányként is.
|
