|
Apró, bordó magokat érlelő egyéves, bokor termetű tehénbab. Kelesztő öntözés után a szárazságot remekül tűri. Magja felhasználható levesek, kásák, főzelékek alapanyagaként.
|
|
Sárga héjú, aranysárga húsú nem szétfővő burgonya.
|
|
|
|
|
|
A vad porcsinnal ellentétben ez a fajta felálló száron nevel 2-3 cm-es pozsgás leveleket. Salátának, levesnek, szendvicsalkatrésznek kiválóan alkalmas növény. A szárazságot remekül tűri, a napfényt meghálálja. Apró magját elszórva önvető módon tud szaporodni. A gyomnövényként szaporodó kövér porcsinnal keresztbeporzódhat.
|
|
Bokros növekedésű, ostorosodásra hajlamos fajta, rendkívül szárazságtűrő és melegkedvelő növény. A részleges árnyékot sem kedveli, nagyobb csapadékellátás/pótlás mellet és tápanyagban gazdag talajon hatalmas zöldtömeget fejleszt a termésmennyiség kárára. 5-7 cm-es lapos hüvelyeket növeszt, melyekben apró (1 cm), lapos magok fejlődnek, éréskor a szemek könnyen kipereghetnek, ezért érdemes szakaszosan szedni. A hüvelyek gyorsan szálkásodnak, vékonyhúyúak, ezért szárazbabként javasolt fogysztani. Nagyon ízletes, vékony héjú magjait sokféle ételbe használhatjuk.
|
|
Régóta termesztett bolgár fajta, melynek jellegzetessége, hogy szinte egyáltalán nem csípős. A növénynek 40-60 cm-es halványzöld szárrésze is fogyasztható. A komoly fagyokat nem bírja, de enyhe teleken áttelel.
|
|
Világszerte népszerű, régi francia sárgadinnyefajta. Középkorai érésű, 0,5-1 kilós, szürkésfehér héjú, gerezdes terméseket ad, élénknarancssárga húsa illatos, rendkívül gazdag ízű, igazi csemege. Meleg-és napfényigényes növény, csapadékos időben a gombabetegségekre kissé érzékeny, biológiai védekezés megelőző jelleggel szükséges lehet. A palánták kiültetése május végén, a hajnali fagyveszély elmúltával javasolt, a bőséges adag érett komposztot meghálálják. Öntözéskor kerüljük a lomb benedvesítését, az első terméskezdemények megjelenése idején érdemes 10-20-szoros hígításban erjesztett csalánlével meglocsolni. Éréskor a gyümölcsök héja halvány narancsos-rózsaszínes árnyalatot vesz fel.
|
|
A cukorgyökér egy fagytűrő évelő húsos elégazó gyökereiért termesztett növény. Magról és tőosztással is szaporítható. Ősztől tavaszig fogyszthatjuk a gyökereit, melyeket érdemes helyben, nem felásva telelteni. A gyökerek levágása után a hajtáscsúscs visszaültetehő, így következő évebn újra terem. Szaporításra a vastagabb, fásodásra kevésbé hajlmaos gyökerű töveket érdemes megtartani.
|
|
Nagylevelű sóskafajta. Betegségekkel szemben ellenálló, félárnyékban, megfelelő öntözéssel folyamatosan szedhető levélzöldség.
Érdemes palántaneveléssel kezdeni, majd olyan helyre telepíteni, ahol több évig maradhat. Ha megfelelők az életkörülményei, önvető módon is szaporodik, de a tövek bőségesen sarjadnak is.
|
